Fogj egy régi, rozoga motort, szólj egy barátodnak és fedezd fel a kontinensed.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni ezt a könyvet, körülbelül így is hangozhatna. Persze ezt nem lehet elintézni csak egy szimpla legyintéssel, egyetlen üresnek tűnő mondattal. 1951. október 17-én Ernesto megannyi gondolata közül előbújt az az ötlet, hogy be kéne utazni Latin-Amerikát.
A következő, Alberto Granadoval folytatott párbeszéd egy életre megváltoztatta Guevara és mint tudjuk, a későbbi Kuba egész életét:
- Miért nem megyünk Észak-Amerikába? 
- Észak-Amerikába? De hogyan?
- A Poderosan, öregem.
S a kaland elkezdődött. Útjukat szerencse, pech, napsütés és eső, szegénység, nyomorúság és betegségek keresztezték. A motor maga volt a lukas zokni, mindig és mindehol foltozni kellett, míg végül nem volt már mentenivaló rajta és meg kellett válniuk tőle. Gyalogosan, stoppolva talán még jobban megismerték a szegénységet és a rengeteg igazságtalanságot, melyek az embereket érték.
A naplót olvasva azonban gyönyörű tájképek is elénk tárulnak, elmerülve gondolatainkban mi, olvasók is megérkezünk a tiszta levegőjű tavakhoz, a végeláthatatlan erdőkhőz. Megcsodáljuk Machu Picchu romjait, a hóval borított hegyeket. Elborzadunk, amikor a lepratelephez érkezik két kalandorunk. De nevetünk is, amikor a nehéz pillanatokban sem hagyja el Ernestot keserédes humora:
"Éjszaka komisz hasmenés jött rám, és mivel szégyelltem volna emléket hagyni az ágyam alatti éjjeliben, kimásztam az ablakpárkányra, ahol minden fájdalmam átadtam a kinti éjszakának és sötétségnek. Amikor másnap kinéztem, hogy lássam a hatást, kétméteres mélységben, egy nagy bádoglapon őszibarack tárult elém, melyet a napon aszaltak; az én hozzájárulásom lenyűgözően mutatott. Igen gyorsan leléptünk."
Maga a napló egy nagy kaland, sok kis happy end-el, de rengeteg kudarccal is. Sikeres a hajóra szökésük, fociznak és cserébe élelmet, szállást és fuvart kapnak. De kudarcként élik meg, hogy a kizsákmányoltakon és elesetteken nemigen tudnak segíteni, csak orvosi tudásukkal enyhíthetik fájdalmukat.
Mire a napló utolsó sora lezárulna, Ernesto Guevara de la Serna tudja már, milyen lesz jövője...
"Mindazok, akik nem tudnak alkalmazkodni - például te meg én -, azt a hatalmat átkozzák majd halálukkor, amelynek létrehozását nagy áldozatok árán elősegítették."
Az íróról: Ernesto "Che" Guevara
Ulpius-ház Kiadó, 212 oldal, 2480 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.