Te meg én
Ahányszor a Nap váltja a Holdat,
Hálát adok az égnek,
Mert te voltál nekem
S én voltam néked.
Hányszor éreztem már,
Hogy csak együtt teljes az élet,
Mert te vagy nekem
S én vagyok néked.
Ha egyszer csillagpor leszünk,
A Paradicsomban veled ébredek,
Mert te leszel nekem
S én leszek néked.
Uramatyám, Holden Caulfield lettem... első gondolat...
Ki lennék szívesebben...? második gondolat...
Ha most látnátok kedves ismerősök... "Neked beesett az arcod" "Basszus, te fogytál" "Mi a baj?"
Nem mondhatod el, mi a baj, mert úgysem érti meg senki...Jönnek a jótanácsok. Na de kérem, nem vagyok hülye. Meg hát mindenki a saját gondolatai alapján osztja a tanácsokat, az meg messze nem biztos, hogy jó. Mármint nekem...Sőt, sokszor egyáltalán nem jó.
Se enni, se aludni, de legtöbbször még inni se tudok....Na és most akkor mi van?
Kéne valamit csinálni már...felrakni a hiányzó bejegyzéseket...újakat írni. De olyan szinten kiégett vagyok, meg valamilyen szinten depressziós is, hogy nem nagyon akar semmi sem menni.
Ráállni...Ráállni!
Kicsit akadozva megy a régi bejegyzések helyreállítása, és az újak "megalkotása", de talán majd az új év új lendületet ad...
Könyvek. A vonaton.
Szemben ülő nőnél a Biblia. Nálam Charles Bukowski.
Kétpólusosabb nem is lehetne a világ.
A hosszú hétvége lehetett volna jobb is, inkább csak bicajozással és olvasással telt. Tekergetés közben volt kocsmárosunk szólt, ugorjak be hozzá egy kicsit. Hozott magának szenyót, majd beültünk a házuk alsó szintjén lévő volt kocsmahelyiségbe.
A kocsma már évek óta zárva, tehát nincs is italbolt a faluban, ami elég lehangoló. Nos, volt kocsmárosunk, Zoli, kezembe nyomott egy sört, hogy üljünk le, beszélgessünk kicsit...
Komolyan, ott ültem, kezemben az üveg sörrel, beszélgettünk, nevettünk, és igen, jól éreztük magunkat, miközben én folyamatosan körbe-körbepillantottam. Minden a helyén van még. A poharak, az asztalok, a székek. A kupák és az oklevelek a focimeccsekről a falon, az ártábla és a hűtő is. Rengeteg gondolat ment át az agyamon, előjöttek a szép emlékek, egy-egy csodás este képei.
Komoly deja vu érzésem támadt. Ráadásul még egy barátom is benézett, ő is leült hozzánk az asztalhoz. Tisztára olyan volt minden, és olyan érzést keltett, mintha a kocsma bármikor újra megnyitná kapuit. Vagy mintha arra várna, hogy valaki kinyit egyszer...
Fuck yeah, a blog feltámad. Vagy valami ilyesmi. Egyelőre nagy nehézségek árán össze tudtam kaparni a posztokat, ami viszont bukta, az az, hogy a képek, kommentek elvesztek. Egye fene. Jó, macerás lesz visszadobni őket, főleg, hogy szinte minden könyvajánlóhoz volt borítókép is, de...
Nos, itt vagyunk. A freeblog halála elég nagy űrt hagyott a folytonosságban, különösen a könyvajánlók tekintetében. Kismillió könyvet elolvastam azóta...
Per pillanat még nincs fenn az összes bejegyzés, na meg hát a képek...A linkek még mindig nem működnek megfelelően, de majd ha az összes bejegyzés felkerült, akkor jönnek a javítgatások.
So long...
„Az emberi élet végtelen félreértések sorozatának körforgása.”
Bölcsességek, gondolatok minden napra és a mindennapokra. Röviden így is jellemezhető Márai Füves könyve.
A mai napon lenne 70 éves a rock egyik legnagyobb egyénisége, a Beatles (magyar wiki itt) lead gitárosa, George Harrison. Nagy ismertség és hírnév övezte, mégis megmaradt egy csendes, és végtelenül szerény embernek.
Többek közt ezért is vált példaképemmé. Amikor egyszer Bill Wyman felhívta, hogy működjön közre egy albumán, George csak annyit mondott (nem szó szerint idézek): miért pont engem akarsz, hisz én folyton csak azt az egy hangot tudom játszani. Mire Wyman csak annyit mondott: Nekem pont az az egy hang kell.
A Traveling Wilburys nevezetű szupergroupnak (mely talán a legnagyobb szupergroup volt a rock történelmében) is tagja volt.
Emellett olyan filmeket is köszönhetünk neki, mint a Monty Python féle Brian élete. (Life of Brian) Ki ne ismerné ezt a klasszikust.
Életfelfogása, spiritualitása, emberségessége és zenéje meghatározta az életemet és zenei ízlésemet is.
Ahhoz meg végképp nem férhet semmi kétség, hogy egy igazi Guitar God: több szavazáson is a 100 legjobb gitáros közt tartják számon, rendszerint a Top 10ben, vagy közvetlen közelében.
Nehéz videót berakni tőle, hisz Robin Gibb mellett a legkedvesebb zenészem, de azért álljon itt két meghatározó szám tőle, melyek a kedvenceim is egyben:
Nos, itt az új lista. Idén is valószínű a sorozatoké lesz a főszerep, akárcsak tavaly, szóval lehet, ritkábban fog frissülni a bejegyzés. A tavalyi listát megtalálod itt: last seen 2012
The Bridge on the River Kwai 8/10
Ted 5/10
Spartacus: Vengeance S.2. 8/10
Terra Nova 6/10
Taken 6/10
Noord-Korea: Een dag uit het leven
