Felhős év elé nézünk blogszempontból, mivel lehet lehúzom a redőnyt. Vagy másik szolgáltatónál folytatom, ugyanis kurvára megelégeltem, hogy kétszáz millió levél után sem voltak képesek egy kis plusz tárhelyet adni. Szóval lehet blogexport lesz, vagy a már említett "the end".
Egyelőre lesz egy Last seen 2013, meg valamennyi könyvajánló, aztán majd meglátjuk...
A vasútállomás nem éppen a legbarátságosabb hely. Főleg, ha várni kell és hideg van. Meg is lepődtem, amikor az állomásvezető behívott, hogy ne álljak a hidegben. Így hát bementem, lecuccoltam és elcsevegtük az időt, amíg nem jött a vonatom.
Emellett betekintettem a már múzeumi daraboknak számító kütyükbe, szerkezetekbe, hogy hogyan lehet vágányt váltani, ki- és beengedni egy vonatot az állomásra stb. Persze nem maradt el a magánjellegű cseverészés sem. Lehet röhögsz, de érdekes volt. Komolyan. Amúgy is minden érdekel, ez sem volt kivétel.
S hogy mit akarok az egészből kihozni? Azt, hogy nem csak bunkó, paraszt emberek vannak, néha azért bele lehet futni pár normális és segítőkész egyedbe is. Na meg olyanba, aki türelmesen válaszol az érdeklődéssel fűszerezett kérdéseim tucatjaira.
Azért egy kicsit szeretjük a MÁV-ot...
BÚÉK!
„A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem.”
Hermann Hesse talán legfontosabb műve. Valakinek vallási útmutató, valakinek helyreállítja a lelki békéjét egy időre, valakinek „csak” egy szépirodalmi mű. Nekem valahogy e három keveréke.
„…az a sorsunk, hogy az ember a szülőfaluja vizét igya.”
Ajtmatov két kisregénye – egy kötetben.
Buszon ülve a Third Eye Blind "Crystal baller" száma dübörög a fülhallgatón keresztül. (Jó kis zene, nem tudom mennyire lehet ismert az együttes idehaza...) Újabb semmitérő nap, igazából csak az jár a fejemben, hogy mikor jár le végre a szerződésem, hogy leléphessek. Borzalmas. Mindig van valami meglepi. Ez most így van, ez így lesz, kötelező aláírni, hogy roma vagyok, különben meghiúsul az egész program stb. Hát a lófaszt írom alá...
Jó lenne, ha most egy kicsit felgyorsulnának a napok.
Ja, jó lenne ha eljönne az idő. Mondjuk szeptember 30. Mert már az agyamra mennek. Az egész bagázs, mindenki, aki itt körülvesz. Kibírhatatlan.
Aztán talán már új dalok csengenek fel. Mondjuk a Freedom. Válassz előadót.
Már többször linkeltem be a NatGeo-s oldalamat. Eddig sosem figyeltem, de mint tegnap kiderült, csak 100 képet lehet feltölteni. Szóval írtam a NatGeo-nak, de nem nagyon reménykedek, hogy adnak majd még plusz tárhelyet.
Szóval szerintem a jobban sikerült képek ezentúl itt kerülnek majd megjelenítésre.
„Hajszálnál finomabb fonál
a szomorúság.”
Verseskötetekről még nem volt szó. Most lesz. Csak úgy futtában: Villon és Dsida versei.
Nem említettem még, de a Bayer Klímavédelmi fotópályázaton lényegesen jobb pontozást értem el, mint az eddigi, mások által kiírtakon. Hangsúlyozom: pontozásban voltam jobb, mint eddig, a végeredményen - azaz, hogy kiestem - ez sem változtat. Azért a felfelé ívelő tendencia cseppet sem elhanyagolható tényező.
A képek:
"Háborítatlan természet" kategóriában:
"Lenyomat az élővilágon" kategóriában:
Erről jut eszembe: Miért nincs idén National Geographic fotópályázat?
Ismét egy kis égkémlelő program kerül terítékre. A leglátványosabb meteorraj örvendeztet meg minket a napokban, érdemes mától hétvégéig kémlelni az eget. Sajnos hétvégére a telihold beleszól kicsit a megfigyelésbe, ezért a következő két napban kell aktivizálni magunkat.
Részletek itt: a Perseidák
Wikipedia magyar valamint angol nyelven
„Végül egy hegy tetejéről csodás kilátás tárul elénk: végignézhetünk az egész szavannán.”
Rick Ridgeway útibeszámolóját már régóta vadásztam, aztán nagy nehezen be is tudtam szerezni nemrégiben. Természetkedvelőknek erősen ajánlott ez az 1997-es túrabeszámoló.
