„Végül egy hegy tetejéről csodás kilátás tárul elénk: végignézhetünk az egész szavannán.”
Rick Ridgeway útibeszámolóját már régóta vadásztam, aztán nagy nehezen be is tudtam szerezni nemrégiben. Természetkedvelőknek erősen ajánlott ez az 1997-es túrabeszámoló.
Igazából útikönyvet még nem olvastam, így épp itt volt az ideje, hogy ennek a premierje is eljöjjön.
Ridgeway, a neves hegymászó, filmes, természetbúvár, számtalan National Geographic cikk szerzője és fotósa úgy döntött, lecseréli a hegyeket a síkságra. Ezen elhatározása indította útjára élete talán legnagyobb túráját, mely talán a legnagyobb kihívás is volt egyben számára: gyalogszerrel megtenni 500 km-t, a Kilimandzsárótól az Indiai-óceánig.
Útja során több, a természet iránt elkötelezett férfi is elkíséri: Bongo és Danny Woodley, Iain Allan, valamint egykori elefántvadászok és parkőrök: David Lokiyor, Mohamed Hamisi…
Az egész könyv nagyon érthetően van megírva és egyben eléggé átlátható is, köszönhetően a 26 fejezetnek. Minden fejezet egy-egy idézettel kezdődik, például találkozhatunk Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában c. könyvének részletével. (A filmet ugye vágjuk?)
Minden ilyen idézet rávetít arra, hogy nagyjából mire számíthatunk, mivel találkozunk az adott fejezetben.
Rengeteg érdekességet megtudunk az afrikai megafaunáról, az ott élő őslakosokról, hiteles képet kapunk arról, milyen is sátorban aludni a Tsavoban, ahol éjjelente vad oroszlánok üvöltenek nem messze alvóhelyedtől. (a Tsavo híres emberevő oroszlánjainak sztoriját ismerjük, nem? Talán a sztori ihlette filmet?)
Milyen az elefántok élete? Milyen a jelenlegi helyzetük? Tudjuk-e, mennyire intelligensek? Ennek alátámasztására álljon itt az alábbi kis idézet:
„Mi mehet végbe azokban a masszív fejekben, amikor egy elhullott bajtársukra bukkanva szándékosan kihúzzák az agyarakat a helyükből és elviszik onnét, sőt időnként darabokra zúzzák? És kíváncsi vagyok, mire gondoltak annak az ugandai elefántcsordának a tagjai, amelyek megálltak egy tároló előtt, ahol több száz társuk lábát tárolták, és addig lapátolták a tárolóba a földet egy keskeny nyíláson át, amíg a lábakat részben be nem takarta a föld? Mi indított arra két tanzániai elefántot, hogy egy öreg, vak bivalyt két napon át támogasson és vezessen?”
Hozzá kell azonban tenni, hogy rengeteg olyan történet van a könyvben, ami inkább a nemzeti parkok történelmével, a vezetőik viszályaival foglalkozik, illetve az akkori politikai helyzetet próbálja közérthetőbbé tenni. Lehet, hogy egyeseknek ez sok, mégis úgy gondolom, hogy elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ennek a túrának a lényegét. Másodsorban meg azért van jelentősége, mert így az afrikai vadon felelőtlen pusztítása is előtérbe kerül, óva inti az olvasót és a következő generációkat is.
„…végső soron nem szabad megfeledkeznünk Seattle indiánfőnök figyelmeztetéséről: bármi is történik az állatokkal, az történik az emberrel is.”
A könyv címe: A Kilimandzsáró árnyéka
Az íróról: Rick Ridgeway
Corbis Könyvkiadó, 318 oldal, 3180 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.