„De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Hemingway világhírű kisregénye, mely a mai napig alapműnek számít és melyért az író irodalmi Nobel-díjban részesült. Kicsit szégyellem is magam, hogy csak pár hete olvastam el.
A világ legjobb koncept-albuma, a világ talán legjobb együttese által. Egy zenei remekmű, 30 éve töretlen sikerrel. Talán a legjobb szám. (Comfortably numb) Viszont kétségtelenül a világ legjobb gitárszólója. (szintén Comfortably numb) Pink Floyd. Az együttes zsenije. Egy élő rocklegenda. Roger Waters. The Wall – Live.
Fenomenális show-ra számítottam és meg is kaptam azt. Kicsit több mint 2 óra tökéletesség. A budapesti koncert már hónapok óta teltházas volt. Kiemelt állóhelyes jeggyel a kezemben vártam az előadást, és hála egy bolgár férfinek, az első sorban álltam már 19:15-kor, a mikrofonnal – és később Rogerrel – szemben. A show negyed 8 után kezdődött, amikor két katona belépett oldalról a színpadra, a babával, mely az "ős-turnén" is már jelen volt. Felcsendültek az ismerős szavak a Spartacus c. filmből, majd Roger megszólaltatta trombitáját a színpad mögül és hatalmas tűzijátékkal elkezdődött a show, az In the flesh c. számmal.
Részletekbe nagyon nem is megyek bele, inkább mellékelek egy linket, mit lehetett látni, hallani. Egy pár dolgot azért: vizuálisan, zeneileg csúcs, tökéletes, hibátlan. Az Another brick in the wall Pt. 2 c. számnál 16 abonyi gyerek szerepelhetett, hála Watersnek. Mindegyikükön fekete póló, fehér felirattal: "Fear builds walls". Ügyesek voltak, bár látszott, hogy meg voltak illetődve a 15 ezer ember láttán. A Mother szám „Mother should I trust the government?” sorainál a falon megjelenő „No fucking way” hatalmas ovációt váltott ki.
A műsor felénél egy 25 perces szünet várt ránk, akkor már állt a fal természetesen és rajta elesett katonák, aktivisták stb. képei jelentek meg, adatokkal együtt, mint a műsor elején a The thin ice c. számnál is. A megjelenítettek közt volt 9 éves kisfiú, iráni író, aktivisták, első, második világháborús katonák, vietnámi és iraki katonák. Voltak német katonák, de magyar is. Éppúgy ott volt a hősök közt Olof Palme, Gandhi, Sophie Scholl és Roger Waters apja is.
A Comfortably numb-nál és a Run like hell-nél tombolt az egész aréna, de hát ezt szerintem mondani sem kell.
Mindent összevetve garantáltan a legjobb koncertet láthatta aki ott volt, melyet Magyarországon valaha is előadtak. De megkockáztatom, hogy ez a turné talán a legjobb, mely valaha a világon volt. Garantáltan történelmet írt és garantáltan be fog kerülni a zene történelmébe.
A koncert tracklistája:
Intermission
Bővebben a turnéról és a showról: The Wall live
Végezetül köszönet két embernek, kiket a koncert előtt ismertem meg. Köszönetem tehát a bolgár kollegának, amiért foglalt nekem helyet az első sorban, és köszönet Rékának Fehérvárról a képekért és videókért, melyeket helyettem csinált és küldött el. Hálám örökké üldözzön titeket…
Végül, de nem utolsó sorban köszönet Czakynak és Tominak, hogy náluk aludhattam Fehérváron, ezzel lényegesen megkönnyítettétek a dolgomat. Egyszer meghálálom nektek is, becsszó…
Utólag pótolom a képeket, mivel a holdfogyatkozás idején hanyagoltam a blogot egy kicsit. Nem csúcsminőségű képek, de azért a lényeget látni. Tehát a június 15-i képek:
Igen, jön. Felépül, majd leomlik. Minden bizonnyal utoljára. Talán a legnagyobb zenei mű, a világ legzseniálisabb konceptalbuma teljes egészében Budapesten. Még két nap és megérkezik a Fal, a Pink Floyd remekmű.
Kihagyhatatlan. Sose vártam még koncertet úgy, mint a mostani, 22-i Roger Waters fellépést. Kiemelt állóhely vár rám, na meg egy minden bizonnyal hatalmas show.
Majd csütörtökön egy kicsit bővebben, miután láttam is...
Különböző magánjellegű okok miatt a blog határozatlan ideig szünetel.
Ez van, ezt kell szeretni.
"Weiß man wie oft ein Herz brechen kann,
wie viel Sinne hat der Wahn, lohn sich Gefühle
Wie viele Tränen passen in einen Kanal
leben wir noch mal, warum wacht man auf, was heilt die Zeit?"
Olyan jó lenne valami pozitívat írni, de nekem már nemigen jut belőle. Mostanában. Az elmúlt években? Kezdetektől? Ki tudja...
„Nincs semmi új a nap alatt.”
Golding regényeivel nehéz megbarátkozni. A skorpióisten című 3 kisregényt magába foglaló kötetnél sincs ez másképp.
