„Nincs semmi új a nap alatt.”
Golding regényeivel nehéz megbarátkozni. A skorpióisten című 3 kisregényt magába foglaló kötetnél sincs ez másképp.
A kötet tehát három kisregényt tartalmaz: a címadó Skorpióisten, a Klonk Klonk és A rendkívüli követ található meg benne.
A skorpióisten Egyiptomban játszódik, még a fáraók kora előtt. Az ifjú trónörökös nem szeretne apja nyomdokaiba lépni, sokkal inkább Hazug nevezetű uralkodó-kegyenc történeteit hallgatja, távoli világokról, királyságokról, olyan helyekről, ahol fehér bőrű emberek élnek, ahol a víz megdermed… A történet, hát jó, de nem egy nagy durranás, még akkor sem, ha teljesen átjön a mondanivalója.
A másik történet esetében sincs ez másképp. A Klonk Klonk szintén Afrikában játszódik, egy ősi társadalomban, ahol egy fiút kitaszítanak a többiek közül. Egyedül kell vadásznia, feltalálnia magát, de Csimpánz győz a megmérettetések felett és kellőképpen bosszút áll. Igazából azt hittem, ez lesz a legjobb sztori, de mégsem így lett, eléggé zavaros volt az egész nekem, sokszor elveszettem a fonalat. Valószínű nálam volt a baj.
A rendkívüli követ az előző kettővel ellentétben nagyon olvasmányos. Helyszín az ókori Róma, ahova megérkezik Phanocles és találmányaival alaposan felforgatja a császár és unokája, Mamillius életét. Mamillius nem szeretne trónörökös lenni, amit Posthumus nem hisz el neki… Az igazságszolgáltatás itt sem marad el.
„Úgy csorog át ujjainkon az idő, mint a víz. Döbbent ámulattal nézzük, milyen kevés marad.”
A könyv címe: A skorpióisten
Az íróról: Sir William Golding
Európa Kiadó, 203 oldal, 2500 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.