„De mi is az élet?”
Hrabal életrajzi trilógiájának záró darabja.
Francin, Maryska, Pepin már beléptek az „agg emberek világába”. Mindannyian egy nyugdíjas otthonban tengetik mindennapjaikat. E szomorú világba csöppenünk, ahol már csak emlék van és nosztalgia. De az emlékek és a nosztalgia közt megbúj a jól ismert hrabali vidámság és humor. Kivételesen álljon itt egy idézet a könyvből, mélyebb elemzés helyett.
„Én drága városkám, oly sok éve élek idegenben és oly öreg vagyok már, mégis szüntelenül terád gondolok, szülővárosom. Üdvözlöm a Szigetet, a nyírfasort, az éttermet, a zúgó partján, ahol oly jólesett elüldögélni és a víz csobogására fülelni, a hársfasort, a Sumava utat, a magas fák keretezte, asztalsimaságú, szép nagy rétet, a gátat a Szakadékban, a Tölgyest, azt a három sudár nyárfát a Sarokban, és Kofro urat. 
Vigyázza-e még a vizet és megfújja-e a riadót, ha megindul a jég? Hát a híd? Remeg-e még, midőn a pillérnek ütközik egy-egy nagy jégtábla? És mi van a Polácek úrral és Bohácek úrral és a cimboráikkal, talpig férfi volt mind. Nyáron homokot bányásztak az Elbában, tavasszal pedig, mikor zajlott a jég, roppant póznákkal taszigálták a parttól a jégtáblákat. Hát az öreg Halásztanya? És az a szép hely a Várkapu alatt, ahol a töltésről bámultuk, amint a víz a gátról a malomárokba zúdul? Gyakran gondolok a csendes Templom térre az impozáns székesegyházzal, melynek tornyait oly messzi távolból látni. És a kutakra is, melyekbe a mai fiúk tán olyasmit dobálnak, ami nem oda való. Aztán a Bártl-háztól a Mest’án-házig terjedő korzóra, ahol tán manapság is sugarasan mosolyognak a lányok a diákokra, irigyeltük is őket megátalkodottan. És ragyognak-e még a Herceg Hotel termének nagy ablakai a táncmulatságokon s bálokon? És Preclík úr játssza-e még azokat a szép keringőket? Vajon hol van Stázicka, sokunk táncosnője, aki váltig állította magáról, hogy ő a legszebb lány a városkában, és fivére cipőjében járt találkára. Csónakázott benne, de el akart képeszteni minket, mert sárga volt a cipő, és ez akkoriban különlegességszámba ment. Üdvözöllek valamennyiőtöket, ahogy az emlékezetemben éltek, még ha Hanus úr már örök nyugalomra helyezett is benneteket, és bizonyára őt is valaki. Kívánom nektek, hogy nyáron sodorja le a szellő egy rózsabokorról a szirmokat, és az emlékekkel együtt terítse őket sírotokra…”
A könyv címe: Harlekin milliói
Az íróról: Bohumil Hrabal
Európa Kiadó, 261 oldal, 2200 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.