A mai napon lenne 70 éves a rock egyik legnagyobb egyénisége, a Beatles (magyar wiki itt) lead gitárosa, George Harrison. Nagy ismertség és hírnév övezte, mégis megmaradt egy csendes, és végtelenül szerény embernek.
Többek közt ezért is vált példaképemmé. Amikor egyszer Bill Wyman felhívta, hogy működjön közre egy albumán, George csak annyit mondott (nem szó szerint idézek): miért pont engem akarsz, hisz én folyton csak azt az egy hangot tudom játszani. Mire Wyman csak annyit mondott: Nekem pont az az egy hang kell.
A Traveling Wilburys nevezetű szupergroupnak (mely talán a legnagyobb szupergroup volt a rock történelmében) is tagja volt.
Emellett olyan filmeket is köszönhetünk neki, mint a Monty Python féle Brian élete. (Life of Brian) Ki ne ismerné ezt a klasszikust.
Életfelfogása, spiritualitása, emberségessége és zenéje meghatározta az életemet és zenei ízlésemet is.
Ahhoz meg végképp nem férhet semmi kétség, hogy egy igazi Guitar God: több szavazáson is a 100 legjobb gitáros közt tartják számon, rendszerint a Top 10ben, vagy közvetlen közelében.
Nehéz videót berakni tőle, hisz Robin Gibb mellett a legkedvesebb zenészem, de azért álljon itt két meghatározó szám tőle, melyek a kedvenceim is egyben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.