Közeleg a National Geographic fotópályázat...megint. Várom. Kattintok, járok-kelek. No nem csak ezért fotózok, egyszerűen imádok képeket csinálni. Múlt héten is két délután kimentem a határba, estig. Érdekes, hogy minden napszak valami újat rejt, amire csak rá kell találni. Csend van és nyugalom, igazából ez kell nekem. Nincs ordibálás, nem bassza fel senki az agyadat. Csak madárhang, és egy két tehén kolompja töri meg a csendet. Mászkálsz és figyelsz: itt egy gyík, ott egy Jakablepke... Minden van, csak meg kell találni.
Összesen a két délután alatt kb. 180-190 képet csináltam, itt az ideje szelektálni. Na meg persze kiszedni a legjobbat a fotópályázatra. És menni, menni, menni a nyugalomba. Hív a határtalan határ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.