Vissza kell tekintsek szombat estére, egyszerűen nem hagy nyugodni.
Először is, egyáltalán nem szeretem ha alaptalanul megvádolnak olyan dolgokkal, melyek az én számat sosem hagyták el. Miért jó ez egyes embereknek, szerintem egy örök rejtély marad számomra. Másodszor, rájöttem, hogy elég jó dumagép vagyok, ha telefont ragadok. Váratlanul, szinte utolsó pillanatban eljutottam egy jó kis buliba. A dolgok mentek a maguk útján, amikor megcsörgetett...Visszahívtam, gyorsan menekülve a zenének nevezett zajtól. Kint persze ömlött az eső, s amilyen szerencsém volt, természetesen a szél is rámfújta a javát, így csurom víz lettem. Akkor és ott nagyon jól esett, nem is akartam abbahagyni a beszélgetést. Csak úgy ott, egyik kezemben a teló, míg a másikban egy kis üveg Meggy Márka (!!!) Minél tovább akartam az esőben állni, szabályosan élveztem. Nagyon őszinte voltam a csevegés során, soha beszélgetést nem élveztem még így.
Az igazi hidegzuhany csak azután jött, miután hazaérkeztem. Személyesen találkoztam vele, tök véletlen volt. Próbálkoztam, hogy őszintén megmondjam, mit szeretnék, mit érzek, mit gondolok. Erre csak egy mondatot kaptam: "Már megint ez a téma?" Igen, ez. Miért baj? Két felnőtt nem tud értelmesen beszélni? Úgy éreztem magam vele szemben, mint egy körbefosott szarkupac.
Két sztori, egy este. Következtetés: szerintem nála is inkább a telefonnal kéne próbálkozzak, az jobban megy. Bár nem biztos, hogy bennem van a hiba...
Az eső, az viszont fantasztikus volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.