Az Isszik-Kul-tó környékén járunk, a nagy szovjet szocializmus idején. Itt, egy kis telepen él egy kisfiú, nagyszüleivel, bácsikáival, nénikéivel egy 3 házból álló telepen. A fiúnak szülei nincsenek, de abban a reményben tölti mindennapjait, hogy találkozik egyszer velük. Azt mondják, apja egy nagy fehér hajón matrózkodik, az Isszik-Kul-on. Ezért is nézi a környező hegy tetejéről távcsőjével a végeláthatatlan tavat, hátha felbukkan apja a nagy hajóval. Legszívesebben hallá változna, gondolja magában, és odaúszna apjához a hajóra.
A kisregény ezzel együtt betekintést nyújt a kirgíz élet mindennapjaiba, az akkori idők nehézségeibe, és a fiú által megélt nagyon kevés szép dologba. Mennyi örömet is jelent neki, amikor iskolatáskát kap, iskolába is mehet. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy nemigen számíthat másra, az áhított szeretetet csak nagyapjától kapja meg. Ő az, aki a fiúnak elmeséli a Koronás Szarvas Anya történetét is. Nekem személy szerint egyből eszembe jutott erről Romulus és Remus, meg egy picit Maugli története, bár ő egyedüli gyerek volt.
A történetet lényegében végigkíséri a nagyapa (Momun) keserű életének minden mozzanata, valamint vejének (Orozkul) rideg természete, hatalomvágya és a mindenki felett uralkodni akarása. Leginkább Momunt szeretné, ha alárendelné magát, szabályosan kívánja, hogy megalázkodjon előtte. Nem szereti az öreg mítosz-történeteit, legszívesebben kitörölné a fejéből az egészet. A folyamatos békételenségnek a fiú az igazi áldozata, de a történet végére Momun is teljesen felörlődik. A végén meg előjön az igazi barbarizmus, s Koronás Szarvas Anya sorsa ráveti árnyékát mind a fiúra, mind az öregapára.
Remekbe szabott történet egy álomvilágba menekülő fiúról, akinek azon kell 7 éves korában gondolkodnia, hogy miért vannak jók és rosszak, boldogok és boldogtalanok. A fiúnak, akinek két meséje volt, és a végére egy sem maradt. S ott a gondoskodó nagyapa, akit rákényszerítenek életvitelének megváltoztatására, hitének és hagyományainak feladására.
Csodás történet, még csodásabb tájképekkel és fantasztikus lélekrajzzal. Toronymagasan a legjobb könyv, amit az elmúlt egy évben olvastam. Kötelező vétel.
"...a gyermeki lelkiismeret olyan az emberben, mint csíra a magban - csíra nélkül nem kel ki a mag. És bármi legyen is sorsunk a világon, az igazság örökké jelenvaló, amíg csak ember él és hal ezen a földön."
Az íróról: Csingiz Ajtmatov
Európa kiadó,
Terjedelem: 211 oldal
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.