Tegnap a Milk című film volt a programon. Egyszer csak felhangzott benne a Somewhere over the rainbow című örökzöld. Egyből feljöttek az egy ideje háttérbe szorult emlékek. Eszembe jutott Ő. Eszembe jutott, amikor a kocsiban ülve erről a számról és az Óz, a csodák csodájáról beszélgettünk. Mindkettőnk egyik nagy kedvence.
És megint eszembe jutott, mint akkor, ott a kocsiban is, hogy lehetetlen elérni. Ő mintha a láthatatlan szivárvány végén állna, én meg csak megyek, megyek s megyek a szivárvány mentén, de nem érek oda az "aranyhoz".
Egy-két hétig megint ezen fogok rágódni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.