„Valamennyi emberi kaland közül az öngyilkosság a leginkább irodalmi, irodalmibb még a gyilkosságnál is. Amikor a történet a végéhez közeledik, mindenkiből előbújik a költő.”
Az egyetlen ok, amiért nem dobtam félre ezt a könyvet az első 50 oldal után, az volt, hogy éreztem, jó lesz ez még a folytatásban. Ez a sugallat szerencsére be is igazolódott.
A mű főhőse egy dél-afrikai farmon élő fiatal hölgy. Intelligens, apja által meg nem értett lányról van szó. Fejében rengeteg megoldásra váró dolog, sok gondolat fogalmazódik meg. Nehéz kiadnia magából a problémáit, mivel apját ezek nem érdeklik (és személye se érdekli az apát). 
Miután az apa elhalálozik (itt többet nem spoilerezek) és főhősnőnk egyedül marad a cselédeivel, szó szerint elszabadulnak az indulatok, felborul a rend. A régi értékek átértékelődnek, új jelentést kapnak. Átélhetjük, ahogy az emberből állat lesz (nem mintha egyébként is más lenne…) és ahogy ösztönszerűen cselekszik. A gyarmatosított nem érzi többé magát gyarmatosítottnak, a gyarmatosító (főhősnőnk) pedig nem tud mit tenni ellene, átadja sorsa kulcsát neki…
Nem indul valami érdekfeszítően őrült tempóval, de mire a végéhez érünk, érdemesnek fogjuk találni e mű elolvasását. Felgyorsulnak a cselekmények, de megmarad a filozófiai tálalási mód, mely a regény egészére jellemző (saját belátásom szerint). További érdekesség, hogy a mű E/1 személyben íródott.
Írta: J. M. Coetzee
A könyv címe: A semmi szívében
Art Nouveau Kiadó, 287 oldal, 1699 Ft
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.