Két napja kellett valami hangulatomhoz illő. Vagyis olyan, amiről azt gondolhattam elsőre, hogy jó lesz...
Kellett a "rise and fall" érzés, a zene, a magány, a szesz, az elkorcsosult élet. Egész egyszerűen kellett egy görbe tükör, egy jó film. Van is rise, de inkább fall, ami a saját tükrömből mosolyog vissza. A film inkább egy rise and fall and rise, de hát ebből csak a fall and rise-t látjuk. Jeff Bridgesnek ezért még két Oscart is adtam volna, odabaszott rendesen. Meg hát az én hangulatomnak is, még másnap is ezen rágódtam és kerestem az összefüggéseket a film és én köztem, különösen a szilveszter kapcsán.
Szóval, Crazy heart Jeff Bridges főszereplésével, kihagyhatatlan. Még a végefőcímet is végignyomattam, pedig nem jellemző rám. A zene hatalmas, még pluszba dob egyet a filmen. Így simán 9/10, de lehet, ha legközelebb nézem, megkapja a +1et.
"I’ve been loved and I’ve been alone
All my life I’ve been a rollin’ stone "
Keep on rockin'!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.