Utálom a kórházakat, de miután a pincehelyiben jártam tegnap, egyenesen gyűlölöm őket. Odakocsikázok 3/4 8ra. Váratnak és váratnak, pedig időpontod van. Aztán bekísérnek egy hölgyet, mint várótársaktól kiderül, régebben itt dolgozott (valamikor Amerika felfedezése idején) ezért őt előreveszik. Marha jó...Elég sok a várakozó, de az elején nagy a csend. Áramlik a bűz, kibírhatatlan. Kosz, lepukkadtság, az ajtón papír, hogy a kormány megvonja a pénzt, hiányzik egy milliárd, stb. Aztán valaki megtöri a csendet, és záporoznak a panaszok minden felől; nekem ez a bajom, én ennyit szoktam várni, nekem az a bajom, jaj, jaj. Persze hallgatod, bólogatsz, de nem szólsz. Nem szólsz, mert tudod, csak így van esélyed. Na és persze átkozod magad, hogy egy tetves könyvet vagy magazint nem voltál képes betenni a kocsiba... Azért fél 12-kor kibattyogtam. Sokkal tovább nem is lett volna lehetőség a dolgok elintézésére, mert az a részleg csak 12ig rendel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.