„A világ már nincs a helyén.”
Pontosan. A világ valóban nincs már a helyén. Ajtmatov e regényének középpontjában is ez áll. Na meg a sors. Az, hogy kinek mi rendeltetett. A sors elől nem lehet kitérni. Sőt, annyira kiszámíthatatlan, hogy egyik percről a másikra idegenek és ismerősök teljes életét romba is döntheti akár.
Arszen Szamancsin mindezt nem is sejti, amikor a hegyekbe hívják, hogy tolmácskodjon a hópárduc-vadászaton. Akaratlanul is egy összeesküvés tanúja és résztvevője lesz, melyből csak egy út vezet ki…
Éppúgy Zsaabarsz, az öreg és kitaszított hópárduc sem sejti, mit tartogat a sors számára. Nem sejti, hogy a kegyetlenségnek ő is részese lesz.
Végül Arszen és Zsaabarsz sorsa szorosan összefonódik, mindkettejük számára ugyanaz a hely, idő és végzet van megírva.
Hogy őszinte legyek, nem ez a legjobb Ajtmatov könyv. Mint mindig, a mondavilág itt is jelen van, de inkább idegesítő, mint érdekes. Csalódás még számomra, hogy az a rész, melyet bővebben ki lehetett volna fejteni, egy-másfél oldalba van sűrítve. Inkább egy átlagos könyvélmény volt, semmi extra. Tanulság persze van, de sokkal érdekesebb is lehetett volna.
„Kinek mi rendeltetett a világon. Pontosan – kinek mi. És ez mindig így van. Senki sem tud kitérni előle… A sorsra várva jönnek és mennek a mindennapok. És a várakozás az utolsó napig, az utolsó óráig megmarad…”
A mű címe: Amikor leomlanak a hegyek
Európa kiadó, 341 oldal, 2800 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.