„A világ hű marad önmagához.”
A Foe után egy újabb robinzonád, mely az én szememben életszerűbb és érdekesebb is volt Coetzee művénél.
Christopher Hadley Martin, színész. A világháború kitörése után önkéntesen bevonul a haditengerészethez, kollégájával együtt. Hajóját megtorpedózzák, ő, egyedüli túlélőként a vízben fuldoklik, míg egyszer csak az erős hullámzás egy sziklaszirtre nem veti.
Itt kell túlélnie: élelmet, menedéket, vizet keresni. Valamint megőrizni humán mivoltát. Tengeri csigát talál, menedéket is, ivóvíz is akad. Azonban sokkal nehezebb megőriznie józan eszét. Elvégre egyedül van; monológokba kezd, hangosan beszél…
„Beszélni annyi, mint megőrizni az ember ép eszét.”
Előjönnek régi emlékek, melyekkel éppúgy meg kell küzdenie, mint a természet kiábrándító viszontagságaival. De közben nem veszi észre, hogy réges-rég rálépett az őrület mezejére.
Az egész történet mondanivalója olyan, mint a szerkezete is: forgatókönyv-szerű. Mintha egy rendezőt hallanánk, miközben az utasításokat adja. Pont azért, mert az élet is egy forgatókönyv. Kinek hosszabb, kinek rövidebb. Számomra ez a Ripacs Martin valódi értéke.
A végkifejletről csak annyit, hogy nagy fordulóponttal ér véget. Valamint, hogy a világ hű marad önmagához. És a természet is.
„Alvás közben tapintunk rá mindarra, amit okosabb volna nem is érteni.”
A könyv címe: Ripacs Martin
Az íróról: Sir William Golding
Európa Kiadó, 183 oldal, 2500 Ft.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.