Egyik ismerősömnek gennyes mandulagyulladása volt a múlt héten, mely magas lázzal és végtagi fájdalmakkal is járt. Ismerős a szitu, még régen én is átestem rajta.
Este mit teszel? Hívod az ügyeletet. Felveszik, elmondja a szülő a problémát. A válasz: "Minek jöjjünk ki? Fürdessük meg?"(persze a 39-40 fokos láz még így sem ment le neki)
És nem is jön ki az ügyelet, mert hát ilyen az egészségügy. Zsákfaluban meg nincs háziorvos és mily meglepő, patika sem. Ezért ha már a marhája szarik az emberre, mást kell tenni. Rá pár napra elvonszolta magát az orvoshoz, mely egy héten két alkalommal mereszti a seggét a községben. Miután bement a rendelőbe, a háziorvos rá se nézve, Tesco újságot lapozgatva kérdezte, hogy mi a panasza. A választ megkapta, de tovább lapozta az újságot. Majd miután már könnyek is előjöttek, az asszisztensnő megkérdezte, mi a baj. Ekkor már az orvos is vette a lapot, megkérdezve mégegyszer, hogy mi a panasza. (!!!!) Miután másodszor is megkapta a választ, felpattant és annyit mondott, hogy: "Hát akkor meggyógyítjuk."
Ez van, szarnak az emberre. Még csak arra sem képesek egyesek, hogy rádnéznek. Vagy, hogy odafigyeljenek, mit mondasz 39 fokos láz mellett. Az "ellátás" végén viszont nyálcsorgatva várják a hálapénzt. Hát lófasz a seggükbe. A sok öregasszony adhat nekik, én ilyen szolgáltatásért (és nem csak az említett ismerősöm esetére hivatkozok) nem fogok semmit se adni. (Mert miért is kéne alapból?) Ezért majdhogynem nekik kéne fizetniük, hogy elmenjek. (Kicsit olyan eset, mint a redvás tömegközlekedési eszközök)
