Schmidt happens

Miközben a temetőben bolyongtam, a rengeteg virággal és gyertyákkal teli sírok közt, elfogott a szomorúság és a bánat. Nem, nem a mulandóság miatt, azzal megbarátkoztam, tudok vele bánni. (különböző okok miatt) Sokkal inkább az szomorít el, hogy ha írok neki (vagy sokszor másoknak), egyszerűen nincs válasz. Írom, hogy jöjjön el egy sétára, jöjjön el egy kis beszélgetésre. Nincs válasz. Szóvá teszed, nem tetszik neki. El akarod mondani neki, amit régóta megfogalmaztál magadban. Nem érdekli. Őszinte akarsz lenni. Nem lehetsz. Na de sorolhatnám még.

Aludni kéne, álmok nélkül.

„Valamennyi emberi kaland közül az öngyilkosság a leginkább irodalmi, irodalmibb még a gyilkosságnál is. Amikor a történet a végéhez közeledik, mindenkiből előbújik a költő.”

Az egyetlen ok, amiért nem dobtam félre ezt a könyvet az első 50 oldal után, az volt, hogy éreztem, jó lesz ez még a folytatásban. Ez a sugallat szerencsére be is igazolódott.

Ismét egy esti program. Ezúttal az Orionidák meteorraj lesz látható, mely minden évben megbízhatóan október vége fele látható, köszönhetően a Halley-üstökösnek. A csúcs holnap (okt. 22.) éjjel várható, amikor óránként 10-20 meteort is láthatunk. (Úgy néz ki, felhőmentes lesz az éjszaka.)

Bővebben: itt

Imádtam nézni az M1-en a Szempont c. műsort. Még jobban örültem, amikor meghallottam, hogy újra műsorra tűzik, annak ellenére, hogy anno bejelentették, nincs már pénz rá.

Na de jött az első adás a "szünet" után. Első szembetűnő változás: új műsorvezető. Már akkor tovább akartam kapcsolani, de gondoltam, adok egy esélyt. Szerencsére a riportok és készítőik maradtak, így legalább annak a színvonala megmaradt. Na de a műsorvezető: ez a Gulyás egy halom szerencsétlenség, pedig most már lement egy pár műsor vele.

Kérem M. Kiss Csabát vissza!

A helyszín Dél-Afrika, egy fiktív polgárháború idején. Michael K egy kitaszított, nincs igazán helye a társadalomban. Járt már nevelőotthonban, évekkel később újabb szörnyű csapások várnak rá.

Hát ennyi volt az idei National Geographic fotópályázat. Mindhárom kategóriában kihulltam az első körben, amelyikben indultam. Ez magyarul annyit tesz, hogy a képeim nem jutottak be a kategóriánkénti kb. 70-80 kiválasztott közé. (a nagyjából kategóriánkénti 1000-ből) Na de nem baj, majd jövőre, idén fotótúrákon összejött egy pár jó kép már. Meg hát van még idő addig bőven...

Végre kiderült. A National Geographic fotópályázat zsűrizése szombaton, október 2-án kezdődik, elsején lesz az előzsűrizés. 3 képem van versenyben és annak ellenére a földön maradok, hogy kb 2 ezerrel kevesebb kép száll harcba a 4 kategóriában az előző évhez képest. Ez még így is több, mint 3 ezer kép...Csak titokban reménykedem, pedig szerintem idén jobb képeket nyomattam be. Pénteken már kiderülhet. Rátapadok a fotoklikk.hu-ra...

Drukkolj.

Ma este abszolút földközelben a Jupiter. Szabad szemmel is látható lesz, de azért távcsővel érdekesebb lehet. Főleg úgy, hogy a négy Galileli-holdat is láthatjuk. (a Jupiter 63 holdja közül)

Remélhetőleg az idő is olyan lesz, és fényképeket is tudok majd szolgáltatni, nem úgy, mint a sarki fény estéjén... Ma inkább a Fuji S5800 helyett egy Nikon D40x-el próbálkozom, hátha jó képeket sikerül csinálni. Persze csúcsszuper képekre nem nagyon kell számítani. Majd meglátjuk...

Bővebben a ma esti jelenségről itt olvashatsz

„A világ már nincs a helyén.”

Pontosan. A világ valóban nincs már a helyén. Ajtmatov e regényének középpontjában is ez áll. Na meg a sors. Az, hogy kinek mi rendeltetett. A sors elől nem lehet kitérni. Sőt, annyira kiszámíthatatlan, hogy egyik percről a másikra idegenek és ismerősök teljes életét romba is döntheti akár.

„Az ember legyen annyi, amennyi.”

Ismét egy Ajtmatov regény, de ezúttal a Fehér hajónál terjedelmesebb. A mű központi figurája a Szári-Özek, a Sárga Homok vidékén élő Edigej.